Uber Comments
      Google+








*szomorúság* (general)

View Journals     Subscribe

Rika
8 years ago

*Miért fáj a szomorúság?*

Van az életben valami megrendítően szomorú,s az,akinek erre szemében könny gyűlik,nem tudja,ez a szomorúság milyen megváltoztathatatlan.Szeretne szenvedni,szeretné,ha mindez mélyen belevágna és fájna.Szeretné,ha legalább belebetegedne,és milyen jó lenne belehalni.

De annyira szomorú,hogy már nem is szenved,nem fáj semmi,
nem beteg,nem sóhajt,nem türelmetlen,azt se tudja,akarja,
vagy nem akarja,azt se,hogy mindegy,vagy nem mindegy.Már nem is céltalan.Nem az öröm és boldogság hiány,mert hiszen akkor fájó ár lenne,tér,amiben nincs semmi.Ez a szomorúság sűrű és masszív,égő és áradó,egyfajta súly,amit elviselni tudni éppen annyi,mint szomorúan lenni.Túl lenni síráson és kínokon,csalódáson,összetörésen,megalázáson,bukáson,
magányon,betegségen.Túl lenni halálon,szomorúnak lenni,itt lenni minden értelem nélkül,magában hordva azt,amiből sohasem lesz semmi,belenőni a megsemmisülésbe, tudva,hogy minden öröm olyan gyümölcs,amely éppen ott,ahol a legédesebb ízt várja,ott benn,a közepében keserű.

Dehogy háborodik fel rajta!- dehogy dühöng érte!-dehogy lázad!Ha még ott tartana,hogy a menekülésnek ezeket a módszereit használni tudná,ha olyan módon tudna megszökni a szomorúságtól,hogy felháborodik,dühöng és lázad.Milyen fölösleges minden ellenállás,milyen szánalmas minden szökés.Ha még lenne kedve,vagy legalább kedvetlen lenne.Ha még szeretni tudni valamit,vagy legalább szeretne,vagy ha tudna.Ez a mély sötét gödör mindent elnyelt,sőt belenéz, nyugodt és mozdulatlan, kavargás nélküli feketeség mered előtte,feneketlen és végtelen éjszakai mélység.

Belenéz,s az űr nem is vonzza,nem is húzza,éppoly kevéssé, ahogy nem riasztja el,nem fél tőle,nem örül neki,nem kéjeleg benne,nem akar túl lenni rajta,nem vágyódik utána, csak belenéz és szomorú és szomorú.



1 likes    0 dislikes
Views today: 2    Views total: 3,884
0 Responses Post Response