Google+








*Miért van az ember szíve rejtve* (general)

View Journals     Subscribe

Rika
6 years ago

Miért van az ember szíve rejtve!

Egyszer történt,mikor még az emberek kívül hordták a szívüket,mint a legbecsesebb díszüket,hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján.Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal,Azután egyesével a Hullámzó víztükörre vetette őket,egyre messzebb és messzebb.A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból és újból.

- Miért búsulsz Funo? -Egy Kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra,de ijedelme rögvest alább hagyott,mikor a vén remete barázdált vonásaira ismert. Miért is érezte volna tőle,hisz bár Hányszor meglátogatta, Halerum mindig kedvesen,minden földi jóval kínálta.

- Elhagytam a szívem.- Pityeregte,és bánatában újabb kövecske suhant a Toba.

- A szíved? - Csodálkozott a vén Halerum.

- Igen - azt!- Hüppögte.Elveszítettem,pedig úgy vigyáztam rá,mint a szemem fényére! - Könnycseppet Törölt ki a szeme sarkaiból.A remete lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott.Kezeit összekulcsolta a feltündöklő fényáradatban.Funo szeme nagyra kerekedett el.Nem tartott sokáig a varázslat,de akár órákig is elnézte volna a varázsló kezeit.És mikor Azok széttárultak - lám a fiú csodás szíve ragyogott fel benne.

- Megtaláltad! - Kiáltott fel boldogan,és átölelte a remetét. - Szeretlek Halerum!Ezt rá is vésem!Csupa nagy betűkkel!Add,ide kérlek!Ezen túl a legjobban látható helyen fogom hordani,hogy lássák,milyen jó vagy!

Funo vidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.

- Tudod mit?- Töprengett a remete.- Hadd válasszam meg én a helyét.

- Rendben.- Egyezett bele Funo.Halerum elmosolyodott és a parányi Szívecske,mint Egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú mellkasa felé haladt.Funo leplezetlen boldogsággal,Csillogó szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz ott,ám Amikor az eltűnt mellkasában,elpityeredett.

- Hééé!De ott nem látja senki sem!Hogyan fogják megtudni az emberek,hogy mennyire szeretlek?- Értetlenkedett.

- Figyelj rám Funo.- Az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott.-Nem kell, hogy tudja a világ,mennyire szeretsz.Elég,ha te tudod és az,akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak,akit belevésel:Szeretlek!Így már nem fogod elveszíteni sosem,mert benned él tovább - és ezt már nem veheti el senki sem.

Funo eltöprengett a remete válaszán,majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.

- Köszönöm Halerum!- Nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára,majd egy pillangót meglátva utána futott.Halerum pedig csak bámult a Távolodó gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.

Azóta szív nem hordatik kívül,csak a csendes melyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.



1 likes    0 dislikes
Views today: 0    Views total: 1,576
0 Responses Post Response