Google+








*Illúzió* (general)

View Journals     Subscribe

Rika
6 years ago

*Illúzió*

Volt egyszer,hogy egy kristálytiszta vizű,hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek,gazdagok és szegények,jók és gonoszok - fölött,a víz folyt,ahogyan folynia kellett,a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.

A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe,mert életük volt a kapaszkodás,az,hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak,ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt:Elegem van már ebből a kapaszkodásból.Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla,de bízom benne,hogy a folyó tudja,hová folyik.Hagyom hát,hadd sodorjon magával az áramlás,és vigyen,ahová akar.Ha továbbra is itt kapaszkodom,belehalok az unalomba.

A többi lény kinevette,és azt mondták:Te bolond!Engedd csak el magad,és az áramlás,amelyet oly nagyra tartasz,majd jól megforgat,odavág és úgy szétmorzsol a köveken,hogy abba hamarabb belehalsz,mint az unalomba!

De a lény nem hallgatott rájuk,hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott,mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett,és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra,az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött,zúzódott.

Azok a lények pedig,akik a folyó alján éltek tovább,és nem ismerték a sodródót,így kiáltottak fel:Lássatok csodát! Ugyanolyan lény,mint mi vagyunk,de ő repül!

Íme a Messiás,aki eljött,hogy mindnyájunkat megváltson!

És a sodrodó így szólott:Dehogy vagyok én Messiás,vagy akkor ti is azok vagytok.A folyónak telik kedve benne,hogy felemeljen bennünket,hogy szabaddá tegyen,ha van merszünk hozzá,hogy elengedjük,amibe kapaszkodtunk.

Valódi tennivalónk az utazás,a nagy kaland.



1 likes    0 dislikes
Views today: 0    Views total: 1,714
0 Responses Post Response